Az én-elbeszélõ éjjeliõr sajátos perspektívából láttatja s pellengérezi ki korának, a 18-19. század fordulójának világát. A Shakespeare-i világszínpad egy marionettszínház madzagon rángatott bohózatává és groteszk tragédiájává torzul:
„Le sem tudom írni, miként szaladgált a nép elõttem a színpadon fel és alá, félelmében imádkozva, átkozódva, jajveszékelve és szûkölve; miként hullott le mindahány maszka valódi arcáról ez összeharsonázott, azazhogy -kürtölt nagy bálon az álarc, minekfolytán koldusgúnyákban királyok találtattak és megfordítva, lovagi páncélokban félénk nyápicok, és így tovább, azaz szinte minden esetben napvilágra került az ellentét öltözet és viselõje között.”

Romantikusan színes és izgalmas, ám szkeptikus és szatirikus hangvételével meglepõen modern regény Az éjjeli õrjáratok. 1804-ben jelent meg egy szászországi kisvárosban Bonaventura írói álnéven. (A rejtélyes szerzõ és mû nyomát az utótanulmány követi.)
Tatár Sándor kiváló fordításában elõször kerül a magyar olvasók kezébe ez az irodalom- és kultúrtörténeti kuriózum.