A cím felidézte örökzöld sláger (Csak a szépre emlékezem) kezdõsorát már szállóigeként szokás idézni. Az 1947-ben született szerzõ bevallottan-vállaltan nosztalgiakönyvet állított össze több mint 200 fotóval annak a korosztálynak a gyermek- és ifjúkoráról, amely némi iróniával-öngúnnyal „nagy generációnak” nevezte el magát. E nemzedék Budapestjét, helyszíneit, utcáit, tereit, ünnep- és hétköznapjait, jellegzetes alakjait, tárgyait mutatja be Gál László, szellemes-nosztalgikus humorral illusztrálva a remek képanyagot. E röpke két évtized alatt mi minden történt… A kissrác színes fakockával játszott, fémépítõvel, és igazi gombokból reszelte-ragasztotta gombfocicsapata játékosait, kamaszként a hábéken feketecímkés cseresznyét ivott és az Ifiparkba járt táncolni (ahova twistpulóverben nem, csak sötétnadrág-zakó-fehéring-nyakkendõ összeállításban engedélyeztetett belépni). S közben nem csak nézte, látta is a várost, a Várost, melynek minden pontja s momentuma emlékezetébe ragadt. Az emlékekbõl válogatott nagytotálokat és apró részleteket, tömegjeleneteket és egyéni portrékat nyújtja át a Fekete Sas Kiadó az olvasónak, aki alkalmasint észreveheti, hogy van a képek között nem pont az adott idõszakban készült, ám – megnyugtathatjuk – az is éppen olyan. A „Csak a szépre…” az érintett korosztály mellett a fiatalabbakat is érdekelheti, akik mosolyognak, és néha hitetlenkednek a hétköznapi élet számukra már szinte felfoghatatlan másságán, s ugyanakkor örömmel, meglepõdve ismerhetnek rá a város egy-egy maival azonosítható régi képére.

A Csak a szépre emlékezem címû örökzöld slágert Hajdú Júlia (zene) és Halász Rudolf (szöveg) szerezte.

Magyar Rádió cikk Kelecsényi László cikke Kisalföld Online Klick.hu Jolsvai András cikke Terasz.hu