"Ezerkilencszázhatvankilencben, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja megbízásából utaztam elõször Moldvába, hogy adatokat gyûjtsek a készülõ Magyar Néprajzi Atlasz számára, Magyarfaluban, Lészpeden és Szabófalván. Több száz kérdésbõl állt a kérdõívem. Míg jártam a falvakat, kérdezgettem az embereket, hallgattam a népdalaikat, meséiket, hiedelem történeteiket, rajzoltam a gazdasági eszközeiket, megtudtam szívük fájdalmát. Lassan kibontakozott elõttem Domokos Pál Péter szavaival élve „a világ legárvább, legelhagyatottabb magyar népcsoportjának élete”. Megrendített mérhetetlen szegénységük, kiszolgáltatottságuk, felemelt, boldoggá tett az általuk évszázadokon át megõrzött archaikus népi kultúrájuk, a csodálatosan gazdag, képes beszédük megismerése. Igazi nagyságokkal találkoztam, akik más helyre születve tán világhírû mûvészek, tudósok lettek volna. Egész életemre elköteleztem magamat a moldvai csángómagyarok ügye mellett. Könyvemben, a hatvanas-hetvenes években tett moldvai utazásaim élményeit elevenítettem fel naplóim segítségével. Szólok moldvai barátaim késõbbi sorsáról és a 89-es romániai változások utáni találkozásaimról, a napjainkban zajló, reménykeltõ eseményekrõl."