Művészet

A múlt és jelen figyelmet érdemlõ épületei közül válogattunk ebbe a kötetbe, és ahogy az egy könnyed sétánál lenni szokott, néhány esetben egy-egy érdekes vagy fontos ház bemutatása végett kissé letértünk az útvonalról.

A könyv lapjain mintegy ötven helyszínrõl olvashatunk hosszabb-rövidebb leírást, a szövegblokkok tömörségét gondosan válogatott friss fotók és archív képek oldják.

Népszerû dalokat találhat meg az olvasó ebben a kis kötetben, gitáros-kottával és eredeti szöveggel.

A főhősnek, a Máramarosszigeten élő tízéves kisfiúnak gyerekes csínytevései közben egyre inkább rá kell ébrednie 1944-45-ben, hogy az őt „körülvevő; történelem többfajtaképpen szól bele az életébe. Az Amerikai Egyesült Államokban élő szerző igazi humorral, hol mosolyra, hol sírásra késztető módon, rendkívül olvasmányosan írja le és ismerteti meg az Olvasókkal egy nem mindennapi emberré érett férfi gyerekkorát. A stílusos illusztrációk még hatásosabbá teszik a művet.

(Olvasói véleményekhez kattintson ide)

Sint-Martens-Latem , mint mûvészfalu elõször az impresszionista, szimbolista, majd az expresszionista flamand festészet születési helye volt. A szerzõ (kiváló néderlandisztikus) a huszadik század eleji flamand festészet és irodalom egymásra hatását elemzi. Egy kevéssé ismert, de mégis ismerõsnek tûnõ világot fedeztet fel az olvasóval.

„Ti, akik annyi mosolyt varázsoltatok az ajkakra, annyi könnyet fakasztottatok a szemekben; ti akik zokogó hegedûiteket annyi századon át hûségesen megosztottátok a nemzet minden bújával és bánatával, minden örömével és dicsõségével: ti méltán megérdemlitek, hogy írásban és képben is megörökítsenek benneteket és kedveseinek legszebb emlékei küzt érizzen meg a magyar. Budapesten, 1896. április 20-án. Báró Splény Blaha Lujza.”

Markó Miklós (1865-1933), a Rózsnyón született zenekritikus és újságíró 1896-ban megjelent mûvének hasonmás kiadását nyújtja át a Kiadó az Olvasónak. A cigányprímások Góthai Almanachjának is tekinthetõ e kiadvány, melyben a nagy zenészdinasztiák története pontos adatokkal ellátott, olvasmányosan megírt története(i) olvasható(k). [...]

A kötettel kapcsolatosan, Fazakas Istvánnal készített interjú meghallgatásához kattintson ide! Elhangzott: Kossuth Rádió, Cigányfélóra címû mûsor, 2006. szeptember 15. (A riport meghallgatásához RealPlayer lejátszó szükséges.)

Az 1930-as évekig a pest-budai utcakép általánosan ismert és kedvelt figurája volt a kintornás. [...] A gazdagon illusztrált könyv Magyarországon elõször foglalja össze a kézhajtású és az automata zenegépek fejlõdéstörténetét, és enged bepillantást egy letûnt mesterség mûhelytitkaiba, mûvelõinek életébe.

Verklis honlap

Kerekes Tamás írása a kötetrõl:

A Nolblog-on A Digitoll.hu honlapon A Vajdaság Portál honlapján Vitrus.hu oldalon Halfirka.hu honlapon

Itt egy-két képet látunk egymás mellett, s ha igaz, az album lapjait forgatva, a kép-párokat nézegetve valamilyen néma párbeszédet hallhat az albumot lapozó.

Ha igaz, itt a múlt beszél a jelennel, s a múlt beszél a múlttal. A másodperc kérdez, az évtizedek válaszolnak.

Kérdezek én, és válaszolok is egy-két képpel.

Van közöttük húsz-harminc-negyven évvel ezelõtti, s van amelyik csak az elmúlt hónapban készült. Különös (néma) dialógus, de ugyanakkor egyszerû is. Egyszerû, mint két kép egymás mellett.

Ki, milyen alapon, honnan „számítja” a képzõmûvészeti modernizmust? Szabadi Judit minden témában megtalálja azt a pontot, ahonnan õ másként látja, és teszi mások számára is beláthatóvá a már ismert vagy eddig még ily módon fel nem tárt mûvészettörténeti tényeket.
Alkotói életútjának legfontosabb darabjait tartalmazó, szépirodalomként is olvasható könyve a modernizmus sorskérdésit koherens egységben láttatja. Egyedi szemléletét esszéisztikus stílusban fogalmazza meg, s tanulmányai továbbgondolásra késztetnek minden olvasót, legyen az „laikus” avagy szakember.
A magyar századelõ és az európai modernizmus egybejátszatása, egymásra-montírozása a korszak izgalmas aszimmetriája ellenére is megteremti az egységet a tanulmánykötet két ciklusa között. A könyvet olvasva talán lehetõség nyílik majd arra is, hogy tovább töprengjünk a magyar és az egyetemes festészet korrelációjának máig megoldatlan kérdésein.
A kötet 1969 és 2005 között keletkezett, e kiadás számára kiegészített, nem egy esetben újrafogalmazott írásai egy gazdag tudományos pálya ívét rajzolják meg. Egy tudományos pályáét, mely önmagában is tananyag lehetne.

Gulácsy Lajos (1882-1932) a századforduló magyar festészetének egyik legmagányosabb és egyben legrejtélyesebb alakja. Miközben mûvészetét már életében csodálat övezte, 1907 és 1911 között megrendezett kiállításai komoly sikert arattak, egész élete folyamán súlyos megélhetési gondokkal küszködött, amihez lassanként, elmebajának kiteljesedésével a mûvészeti életbõl való kirekesztettsége társult. [...] Szabadi Judit mûvészettörténész, a Képzõmûvészeti Egyetem professzora monográfiájában különös érzékenységgel avatja be az olvasót Gulácsy rendkívüli mûvészi világába, munkája minden eddiginél teljesebb képet nyújt errõl a kivételes alkotószemélyiségrõl. [...] A szöveget csaknem több mint 200 fekete-fehér kép illusztrálja.

Az idén 90 éves mester életmûkötete ez a reprezentatív album. A mintegy száz színes reprodukció válogatást nyújt Zórád rendkívül szerteágazó témájú mûveibõl.

Zórád Ernõ képeiben megidézi és újraalkotja a valahai Tabánt, „Budapest Montmartre-ját”.