Öregbetűs Könyvek

A gyengénlátóknak készülõ Öregbetûs Könyvek sorozat a Biblia Évében a Bölcs Salamon királynak tulajdonított három könyvet fûzi egy kötetbe. E könyvek erkölcsi tanítása és irodalmi értéke kiállta az évezredek próbáját, miként Károli Gáspár fordítása is nyelvünk maradandó értékének bizonyult az elmúlt századokban.

Füst Milán kevéssé ismert kisregényét veheti kézbe az Öregbetûs Könyvek sorozat olvasója.
A 18. századi Krakkóban játszódó, a mûvészlét gondjait, küzdelmeit is bemutató tragikus szerelmi történetet a szerzõ sajátos írásmódját megõrizve adjuk közre.

Gárdonyi Géza kisregénye, A lámpás 1894-ben jelent meg elõször. Személyes vallomás ez a könyv önnön pedagógiai és emberi küzdelmeirõl, a korabeli hatalmakkal és hatalmasságokkal vívott harcáról. Arról a harcról, melyet azért vívott, hogy az egyszerû nép számára fényt sugározhasson, hogy lámpás lehessen.

„Kovács Ágoston néptanító ötven esztendeig tartó szolgálatának ideje alatt minden erejével harcol az ismételten rákényszerített ‚véka alá tett gyertya’ szerep ellen, s megpróbálja legalább a gondjaira bízott maroknyi ember, tanítványok és szülõk életét a maga szerény fénykörébe vonni”– írja elõszavában Petrõczi Éva, majd így folytatja: „Számomra ez a könyv nem elsõsorban a templom és az iskola minden esélyegyenlõség nélküli küzdelmének regénye. Sokkal inkább kemény hangú vallomás arról, hogy mifelénk a világítás veszedelmes mesterség volt minden idõben. … Egy bizonyos: ha rajtam múlna, minden oktatásügyi vezetõt A lámpás egy példányával fölszerelve engednék csak hivatalba lépni, hogy látva lássa, hány lelket károsít meg, ha a magukat világításra szánók egyre gyérülõ, egyre inkább a megbecsülés szélére szoruló táborától megvonja a világítás elemi jogát.”

1913-ban közli a Pesti Hírlap Gárdonyi Géza eme kisregényét. A Bach-korszakra utaló írás keretes történet: a történelmi idõket, s a különvált sorsokat ötvözi eggyé. Az ifjúkori fellángolás és a hajdani szerelmesek öregkori találkozása lényegében Phylep Júlia és Berkenye Pityó különös kapcsolatának megható története.

Az Öregbetûs Könyvek sorozatban adja közre a Fekete Sas Kiadó a sokoldalú szerzõ mûvét. A Jó ízekre vezérlõ kalauz voltaképp „Susanne szakácskönyve”, amibõl bizony gyengülõ szemmel (s ez nem életkorfüggõ), bepárásodó szemüveggel is ki és el lehet olvasni (vagy lediktálni a kezdõ „fõzõknek”) azon a sajátságos, izgalmas ételköltemények elkészítési módját, melyek egyetlen egy divatos étlapon sem szerepelnek.

Kötetünk célja az emlékezet mélyére hullott, onnan minduntalan elõtörõ, bosszantó gyönyörûséget okozó verstöredékek kiegészítése, „újraélesztése”. Csokorba kötöttük sok klasszikusunk elfeledett versét és sok elfeledett költõnk „klasszikussá” vált költeményét, felkutattuk néhány szállóige forrását és összegyûjtöttünk néhány, a rádióban, televízióban hallott, meghatározó élményt okozó verset.

A kötetet tehát a felejteni nem akaró, kíváncsi, fogékony, könyvtárakban kutató, kérdezõsködõ olvasók szerkesztették. Köszönet érte.

Az ismert folklorista és elõadómûvész bukovinai székely népmese feldolgozásait örömmel olvashatják a meseolvasó, mesehallgató és mesemondó gyermekek és a felnõttek is.

„A kötetbe negyven érdekes, egyszerû szerkezetû, rövid lélegzetû, könnyen megtanulható történetet válogattam. Fõként saját gyûjtésembõl, de néhányat más gyûjtõktõl is átdolgoztam. Végül tíz jó tanácsban foglaltam össze azokat a tudnivalókat, amelyek a legfontosabbak a sikeres szerepléshez. E gyûjteményt szeretettel ajánlom minden meseszeretõ gyermeknek és az Öregbetûs Könyvek sorozat olvasóinak”.