Verklis honlap

Kerekes Tamás írása a kötetrõl:

A Nolblog-on A Digitoll.hu honlapon A Vajdaság Portál honlapján Vitrus.hu oldalon Halfirka.hu honlapon

Markó Miklós (1865-1933), a Rózsnyón született zenekritikus és újságíró 1896-ban megjelent mûvének hasonmás kiadását nyújtja át a Kiadó az Olvasónak. A cigányprímások Góthai Almanachjának is tekinthetõ e kiadvány, melyben a nagy zenészdinasztiák története pontos adatokkal ellátott, olvasmányosan megírt története(i) olvasható(k). [...]

A kötettel kapcsolatosan, Fazakas Istvánnal készített interjú meghallgatásához kattintson ide! Elhangzott: Kossuth Rádió, Cigányfélóra címû mûsor, 2006. szeptember 15. (A riport meghallgatásához RealPlayer lejátszó szükséges.)

"Ezerkilencszázhatvankilencben, az MTA Néprajzi Kutató Csoportja megbízásából utaztam elõször Moldvába, hogy adatokat gyûjtsek a készülõ Magyar Néprajzi Atlasz számára, Magyarfaluban, Lészpeden és Szabófalván. [...] Egész életemre elköteleztem magamat a moldvai csángómagyarok ügye mellett. Könyvemben, a hatvanas-hetvenes években tett moldvai utazásaim élményeit elevenítettem fel naplóim segítségével. Szólok moldvai barátaim késõbbi sorsáról és a 89-es romániai változások utáni találkozásaimról, a napjainkban zajló, reménykeltõ eseményekrõl."

Reklám Ismertetõ

Thoreau, Thoreau – elsuttogott, titkos jelszó is lehetne, a természettel harmóniában élõké. A XIX. századi Amerikában Rousseau eszméjét a gyakorlatban megvalósító Ember – nem az Író – valóságosan is titkos: amennyiben elfelejtett. Pedig Whitman és Emerson társa: a természetet mint szabadságot meghódító és értelmezõ, azzal harmóniát keresõ lény. Naiv eszmefuttatásokban mutatja ki a gyakorlatias társadalom ésszerûtlenségét, ám nem elégszik meg ennyivel. Két éven át a vadonban él – a Walden-tó mellett –, saját kezével teremtve meg életfeltételeit. „Mélyen akartam merülni az életbe, kiszívni csontja velejét, olyan erõteljesen, spártai módra akartam élni, hogy megfutamodásra kényszerítsem mindazt, ami nem élet...” Ennek a társadalomból való „kivonulásnak” krónikája a könyv; olyan ízekkel, szagokkal, hangokkal, fényekkel, hogy ehetnénk-ihatnánk belõle, fürdõzhetnénk benne. Ezt megtenni nem tudjuk – csak szellemünkön leng keresztül valami régi-friss fuvallat.

Thoreau, Thoreau – egy hangosabb jelszó is lehetne, a polgári engedetlenségéé. Az õ nevéhez fûzõdik ez a fogalom – ugyanis õ írta le elõször: Civil Disobedience. Mondván, az állampolgár joga, sõt kötelessége, hogy bizonyos körülmények között nem-kollektív erõfeszítéssel az erkölcsileg helyes magatartásra magánemberként kényszerítse az államszervezetet. Mert az öntörvényû író-filozófus a maga módján akart lélegezni. A kormányhatalomnak „nem lehet joga a teljes személyemre és vagyonomra – vallotta –, hanem csak annyi, amennyit átruházok rá. ... Engem csak azok kényszeríthetnek valamire, akik valamilyen magasabb törvénynek engedelmeskednek, mint én.”